Amikor azt kiáltják az embernek, hogy "Gyere és egyél", akkor menni kell. A mostani hétvége folyamán szinte már igazságtalanul sok gasztrofesztivál gyűlt egybe, ha valaki elindult Budapesten valahonnan valahová a tág belvárosban, szinte biztos, hogy beleszaladt valamelyikbe. Én is ezzel terveztem: hagyománnyá vált, hogy a folyamatosan helyet változtató Főzdefesztre kimegyek, így a most az Olof Palme sétányon tartott 9. ilyen alkalmon is megleptem magam egy csodálatos dupla kolbásszal (nem véletlenül hangzik perverzen, a kaja is az volt).

Megy. Ezresapohár. Nemakarokpoharatvenni. Akkornemiszom. Jajdevanciderkomló, azmiaz. Pohártveszezresért. Cidekormlótiszik. Nyami.

A Főzdefeszt nem mellesleg általában kézműves sörfeszt is egyben, és dacból ilyenkor mindig cidert iszom. Most azért fúziós volt a dolog: az OK Brewery Fusion Ciderjét ittam, ami "hidegen komlózott almabor", és amikor még hezitáltam, hogy ezért megéri-e poharat venni, adtak kóstolót, és annyira kedvesek voltak, hogy rögtön bedőltem a marketingnek, meg ha már ott volt a nyomom a poháron, gondoltam, akkor csak veszek poharat is meg komlócidert is. (Aztán végül egy másik pohárban kaptam az italt, szóval sok hűhó semmiért.) Nem bántam meg, főleg, mert ha az ember duplakolbászt kér, akkor kell mellé az alkohol. Kac-kac.

Korábban olvastam már A sonkás nevű helyről, így sonkafan lévén úgy gondoltam, hogy mivel "a hétköznapokban" még nem sikerült oda elkolbászolnom, így akkor most betámadom a helyet. 1500-ért kaptam egy nagy bucit, két pármais grillkolbászt, hagymát és gyilkos mustárt. Fantasztikus volt, tökéletes ízkavalkád, ja meg itt is adtak kóstolót előtte, úgy tűnik, ennek mindig bedőlök. De nem bántam meg, tényleg tisztes adagot kaptam, jóllaktam, a csípős mustár pedig úgy kitisztította az orrüregeimet, hogy gyakorlatilag rögtön elmúlt az egy hete tartó megfázásom...

Nem sokkal később már a római parton hekkeztem, aztán hazaérvén elkezdtem készülni a vasárnapi Miutcánk piknikre, ahol a lekváromat debütáltattam.

Szóval van ez a Miutcánk.hu, aminek az a célja, hogy megismerjük a szomszédainkat, és a közös piknikezés is ennek apropójából született. Ez ugyan nem jött össze, de jó hangulat volt, nomeg kedves emberek random utcákból, és mindenkinek ízlett a lekvár. Mondjuk én ettem a legtöbbet belőle...

Basszus, most megint akarok enni pármai sonkás grillkolbászt hagymával, ropogós bucival és gyilkos mustárral, de csak lekvár van itthon. És zavar, hogy nem kentem meg a kenyér szélét a képen, hogynézmárki.