Az első bejegyzés rögtön egy hazugsággal kezdődik, méghozzá egy szép tál eperrel.

Az eper létezett. Pár hete éppen a bátyáméktól tartottam hazafelé, mikor egy zöldséges előtt megláttam a gyönyörű gyümölcsöket. Nem volt jó kedvem, éppen egy nehéz periódusom mentem keresztül, ráadásul "hó eleje volt" (az én fizetésem szempontjából ez a "hó vége", mert én később kapom, egyszóval ilyenkor kevésbé költök világi huncutságokra), és akkor döntöttem el. Hogy meglepem magam.

Vettem egy adag epret. Úgy 250 grammnyit. Nem tűnik nagy dolognak, de az volt. Mert imádom az epret. Feldobta a napomat, sőt, a hetemet is. Jóízűen fogyasztottam el itthon az egészet, és akkor csináltam a képet is. És eldöntöttem, hogy elindítom ezt a blogot.

Aztán váratott magára a dolog. Eltelt néhány hét, és most kezdtem el megírni ezt a bejegyzést. A "régi" epres képpel. Időközben találtam egy lányt, aki 100 napos kihívást csinált, és minden egyes nap kipróbált valamilyen új dolgot, valamit, amitől addig rettegett, legyen az egy szimpla fejenállás, tojástörés vagy piercing betétel. Én is valami hasonlót szeretnék. Mindennap meglepem magam valamivel, mert így jó. A legjobb terápia, de tényleg.

És hogy mi lesz itt? Kaja. Rengeteg. Főzés is, éttermi hedonistáskodás is. Sport. Játék. Utazás. Kaland. Kihívások. Meglátjuk.