Pár hete a munkahelyemen azon tanakodtunk, hogy milyen cikkel tudnánk még kísérni a Spartacus szériát, és arra jutottunk, hogy ókori római recepteket fogunk (próbálni) megfőzni, és megnézzük, hogy mi kerekedik ki a dologból.

Hétvégén éppen látogatóban volt nálam az egyik jóbarátom, úgyhogy úgy döntöttem, ennél nem lehet jobb alkalmat találni arra, hogy debütáltassam az "ínyencséget". Áthívtam őt és egy barátját, bevásároltunk a Lehel piacon, és már mehetett is a nagy főzés. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az egyébként jól hangzó, modern körülmények közé is átültethető recept milyen lesz, főleg, mivel egy halas témát választottam, és bár tengeri herkentyűket rendszeresen csinálok, halat még sosem főztem/sütöttem.

Egész sokáig készítettem elő a terepet, közben befogtam a két fiút krumplipucolásra (még egyszer köszi, srácok!), aztán meg már csak kóstoltattam velük. Jó dolguk volt, nem igaz? :))

"Ugyan hol lehetne elrontani egy 4. századi receptet?"

- kérdezte az irónia kisördöge, aki éppen akkor repült a vállamra, mikor úgy döntöttem, hogy megfőzök egy ételt Apicius ókori római szakácskönyvéből (A válasz: hol nem?). A recepteket összegyűjtő, 4. század végén alkotott kézirat meglepően teljes, és teli van ma is használható, korrekt receptekkel. Az ókori gourmet külön fejezetet szentelt a fűszerezési, ízesítési tippeknek, a halaknak, a tenger gyümölcseinek, a szárnyasoknak, sőt, még a hüvelyesek is megkapták a maguk 15 perc (avagy jelen esetben 17 század) hírnevét. Van, ami viszont nincs a könyvben, mégpedig megfelelő porciók és pontos leírások - talán azt gondolta Apicius, hogy aki igazi gurmé, annak ezeket úgyis éreznie kell. Az általam választott halas recept így néz ki:

XIII. PISCES OENOTEGANON: A crudo pisces quos volueris lavas, componis in patinam, mittis oleum, liquamen, vinum, fasciculos porri etmcoriandri, coquitur. teres piper, origanum, ligusticum et fasciculos quos elixasti, teres et suffundes impensam de patina. facis ut obliget. cum bene tenuerit, piper asparso inferebis.

avagy magyarul

XIII. Hal oenogarumban. Mosd meg a halat, s nyersen tedd egy serpenyőbe. Önts rá olajat, garumot és bort. Tégy bele egy-egy csokor póréhagymát és koriandert, majd főzd meg. Ezután törj össze borsot, szurokfüvet, lestyánt és a megfőtt csokrokat. Öntsd a serpenyő tartalmát a fűszeres mártáshoz, és sűrítsd be. Ha besűrűsödött, szórd meg borssal, s tálald.

Mivel a recept nem specifikálta, hogy milyen hallal főzzek, egy kis utánajárás után úgy döntöttem, a pisztrángot választom, méghozzá pompás, teljes valójában. Már csak azért is, mert a hal a fejével együtt sokkal fotogénebb, nem igaz?

A képekből látható, hogy valóban elég csábos haltriót sikerült választani. Így készítettem el őket:

1. Mint ahogy az instrukció írta, megmostam a halat, és még nyersen a serpenyőbe helyeztem. Ezután borral, garummal és olajjal kellett alaposan meglocsolni, ahol kicsit kreatívkodtam, hiszen Apicius ismét nem volt túl szószátyár a folyamat leírásában. Jó minőségű fehérbort használtam, olívaolajat, valamint halszószt, ugyanis a garum, amely a római antikvitás egyik elengedhetetlen kelléke volt, egy olyan folyékony halas kivonat, ami tulajdonképpen az ételek sózását és "nedvesítését" váltotta ki. Meglehetősen furcsa ötlet volt halra halízű halszószt önteni, de bíztam Apicius ítélőképességében.

2. A halak mellé egy csokor póréhagyma és koriander került, amit össze kellett főzni az eddigi kreálmánnyal.

A póréhagymát felszeletelve tettem a serpenyőbe, a koriander pedig por formájában került a főzetbe. Mindennek nagyon jó illata és kinézete volt.

3. Bors, szurokfű (azaz oregánó), valamint lestyán őrült-őrölt keveréke került a serpenyőbe, amit aztán még feketeborssal egészítettem ki.

Ekkor jött el az ideje, hogy megkóstoljuk az összeért ízeket. A garum hihetetlenül sóssá tette az ételt, így vízzel higítottam a serpenyő tartalmát, hogy tompább, de sokkal finomabb ízvilágot kapjak. Egész tarkabors-szemekkel koronáztam meg az ételt.

(Szmájlit tálaltam)

A spartacusi trauma, amit a pisztrángok átéltek a serpenyőben, némileg meglátszott a kinézetükön, a pikkelyük itt-ott feljött, de ettől függetlenül hihetetlenül kívánatosak és jó illatúak voltak. Mivel köretet nem javasolt a szakácskönyv, krumplipürével kísértem a halakat, melyre került egy kis póréhagyma és a serpenyőben maradt léből is egy kevés.

Aztán eljött az igazság pillanata.

Meglepetés: kiváló lett az étel! A recept 4. századiságának ellenére a hozzávalók csodálatosan működnek együtt. A garumnál először kicsit aggódtam, de a kóstolásnál minden kétségem elszállt. Imádtuk mindannyian, legalábbis én biztosan, a fiúk pedig azt állították, hogy ők is. :) Elképzelhető, hogy nem ez a legjobb halas recept evör, de büszke voltam Apiciusra, Spartacusra, a két Gáborra, a pisztrángokra és magamra is.

Ajánlom az étel elkészítését, igazából tényleg finom. :) Valószínűleg garum nélkül is működik, de teljesen jó az is, ha belemegyünk abba az őrültségbe, hogy hal ízű halszósszal ízesítjük a halat. High life!

És tényleg mindig van nálam valami pöttyös.