Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy beleszerettem egy ASUS Zenfone 2-be. Pár hete került hozzám, és a kezdeti lelkesedésem a külsejét illetően hamar átcsapott komoly érzelmekké, mikor belülről is volt szerencsém megismerni.
Mindig szkeptikus voltam a "jó" telefonokkal kapcsolatban. Mivel én (legalábbis eddig) alapvetően még mindig többnyire ténylegesen telefonálásra és SMS-ezésre használom a készülékeket, így általában legyintettem a drágább példányokra, sőt, olyanokat is hajlamos voltam mondani, hogy "ennyiért már a szobámat is takarítsa ki" vagy "de akkor legyen igaz barátom". A vicces az, hogy a Zenfone 2 lassan mindkettőt teljesíti, ami nem tudom, hogy a telefont minősíti-e fel, vagy engem le.. :D
Ezek itt a zenfónok. Az enyém a bal oldali, élőben még szebb, és naná, hogy piros.
Élőben látván a telefont, az első, ami eszembe jutott, hogy bazinagy (egyszerű gyerek vagyok én is, úgy tűnik). Ez folyamatos használat mellett a gyakorlatban is rendszeresen bebizonyosodott, egyrészt mert ha szelfit csinálok vele, látszik, hogy akkora, mint a fejem (és nincs kicsi fejem), másrészt mert mivel lány vagyok, korábban még soha senki nem nézett kigúvadó szemekkel rám, hogy "hűha, neked ekkora?", az utóbbi időben ez pedig többször is előfordult.
Íme a szelfim a fodrásznál, avagy UGYE, HOGY HATALMAS?
A nagy méret természetesen nagy felelősséggel is jár (hö-hö), így amellett, hogy egy hivatalosan 5,5 hüvelykes (a készülék mérete 152,5 x 77,2 x 10,9 milliméter), nem hivatalosan is gyönyörű kijelzőn nézhetjük a bármit, iszonyat erőművet pakoltak ebbe a telefonba. Csak néhány adat: 4, azaz 4 (!!!!négy) giga RAM, Z3580-as Intel Atom, dual SIM, microSD-s bővíthetőség, és csomó hasznos szoftver, amik megkönnyítik az életet. Még az én korábban okostelefon-szkeptikus életemet is.
Mióta a piros Zenfone 2 birtokában vagyok, alaposan kitettem mindennek a telefont. (Természetesen nem földhöz vagdosásról vagy rituális sátánimádási ceremóniákról beszélek.) Voltam vele koncerteken, végignézte-hallgatta-felvette velem a Sziget Fesztivált, olvastam rajta könyvet, és kihasználva a négygigát, szétmultitaskoltam szerencsétlent mindenféle játékokkal és egyéb világi badarságokkal. Mindent, de MINDENT kibírt, még csak le sem merítettem teljesen soha, bár azt tudni kell, hogy én alapvetően 70%-os töltöttségnél már sikítva rohanok a töltőkábelért. :) A wifi vagy a mobilnet gyakorlatilag folyamatosan be van rajta kapcsolva, és ráfüggtem az aktív használatára, köszönhetően főként annak, hogy letöltöttem rá egy csomó komplex játékot, amiket az előző telefonom kicsinyke belső memóriája nem engedett, és hát na, szeretek az új játékaimmal játszani. Mivel egyébként is multitaskingolva tengetem napjaimat, kifejezetten élvezem, hogy a telefonom is végre képes követni az életstílusomat, és kiszolgálni minden igényt, ráadásul úgy, hogy nem kell perceket várnom arra, hogy újra és újra betöltsön egy játék: egyetlen gombnyomással az összes megnyitott programot lehet kezelni (és hát a 4 gigának köszönhetően általában elég sok fut párhuzamosan), és anélkül lehet navigálni közöttük, hogy kilépnénk bármelyikből is. Nem beszélve arról, hogy ha hívnak telefonon játék közben, végre nem kell hajtépve nyugtázni, hogy "na, ez a pálya is elveszett", mert szerencsére ezt is megoldja a készülék. Tetszik, na.
(Ezt a képet a 42 gem és a 42-es pozíció miatt lőttem. Remélem/ajánlom, olvastok Douglas Adamset.)
Sajnos túlságosan beleélem magam a Swarmba, avagy a Foursquare becsekkolós programjába is. És pár napja ráadásul bevezettek egy toplistát, amit valószínűleg maga az Ördög tervezett. Túlságosan kompetitív vagyok ehhez, máris utálom. Ráadásul vannak ismerőseim, akik "csalnak", azaz minden egyes buszmegállóban becsekkolnak, és majdhogynem a lakásuk vécéjét is beregisztrálták. VÁÁÁÁÁÁÁ! Ezzel nem lesz könnyű felvenni a versenyt, de...
(Jaj, te kis huncut Swarm! Én is bejelöltem annak idején az őszintén zseniális eseményen, hogy nem leszek ott a Nickelback koncerten)
Szóval koncertek -> fotózás, videózás, hanganyag-készítés gőzerővel. Így néz ki egy videó a Zenfone 2-vel:
Itt azért lehet hallani, hogy a hangfelvétel nagyon rendben van a telefonon. A képfelvétel módosítására, ill. utómunkára rengeteg lehetőséget kínál a Zenfone, azonban az átlag felhasználó úgyis inkább az Instagramon/egyéb programokban fog bűvészkedni, és inkább az automata beállításokat használja, vagy esetleg az éjszakai/"hej, nincs elég fény itt nekem" módba kapcsol át. Ha képet vagy videót kell lőni és az nem beállított, akkor nincs ideje az embernek pepecselni (bár a beállított képnél való pepecselés a legjobb, mikor mindenki haragszik már rád, mert tökölsz, akkor lehet csak igazán őszinte portrékat alkotni :D). A telefonnal készített képek korrektek, de nem agyeldobósak, viszont hangfelvétel tekintetében nem találkoztam még ilyen erős készülékkel. A bokaficamos koncertemen, azaz a Werckmeister Harmóniák 15. évfordulójára rendezett Víg Mihály-koncerten vettem fel a következőt (és ezúton is üzenem a telefontnemlehalkítós, illetve beleköhögős embereknek, hogy MEH):
És meginstázva ilyen képeket sikerült készíteni a telefonnal:
Az van, hogy imádom.
